Fárasztó nap, és a szakma

Csáó, kedves olvasó!

A mai napot sikeresen túl éltem, megtartottam a 4 órás előadásomat, ami végül is egész jóra sikeredett, mert rányomta a Mihályi a négyest. A beadandóról még semmi információm, mert Kukai nem írt emailt, biztos javítja... Két hét múlva lesz vele órám, ez alatt pedig pihengetek. Habár nem igazán nevezném pihenésnek, mert rengeteg a tanulnivaló, itt a munkám is, meg a KonohaGakure, de legalább beadandót nem kell írni, ami nyugtató érzés. Visszatérve a mindennapokra, az idő változatlan, csak még hardcoreabb méreteket öltött, mert a szembelévő fa ágát leszaggatta, de estére mintha csöppet csillapodott volna. Holnapra egy teljes rendelési listát kéne összeállítanom 500.000 forint értékben, de még nincs kedvem neki kezdeni, ráadásul még a termék számokat sem kaptam meg e-mailben.

A nap pozitívuma, hogy Gábor hasznát (nos ezt még nem tudom... :D) vette az Orvostudományomnak a fogfájását illetően, remélem segíthettem neki. Ha már az Orvostudománynál tartunk, egészen élvezem tanulni. Talán ez ahhoz köthető, hogy szeretek embereken segíteni, és érdekel a változatosság. Néha vannak mélypontjaim, hogy vajon jó úton tartok-e, és tényleg szeretnék-e orvos lenni, és ez ritkán megijeszt. Ellenben boldognak érzem magam, ha elégedett mosolyokat láthatok az emberek arcán, amikor kilépnek a rendelőből. Most biztos furcsán nézhetsz, nem, nincs még önálló praxisom, csak rezidensi éveimet töltöm a 400 Ágyas klinikán a professzor koordinálásával. Sebésznek tanulok, de az egyszerű háziorvosi praxissal is megtudnék elégedni. Lehet lustának tartasz most, de ez közel sincs úgy, mint gondolnád... Természetesen más egy háziorvos, meg egy sebész felelőssége, de a lényege ugyanaz: Emberek életét megmenteni. Nyilván egy baleseti operáció, meg egy cukorbetegség felismerése közel sem összemérhető, de mindkettő lehet halálos kimenetelű, így a háziorvos feladata is az élet megmentése. Van még vissza egy rezidensi évem, azt már a Megyei Kórházban töltöm, ez alatt gondolkozok majd, hogy tovább tanulok-e még 6 évet, hogy sebész lehessek, vagy háziorvossá avanzsálok. Mind kettő rettentően érdekel engem, és azt is tudom, hogy egy sebész többet keres, de a szakma lényege tulajdonképpen nem a pénz, hanem az emberbaráti szeretet. Az, hogy meggyógyítod őket, és ők teljes életet élhetnek, egészségesen, felemelő érzés. Az olyan "kollégákra" akik un. hálapénzt fogadnak el, nem tekintek orvosként. Már említettem, hogy nem a pénz a lényege az orvos létnek, hanem az, hogy szereted az embertársaid. Ők bíznak benned, és a tudásodra hagyatkoznak, hogy újból egészségesek lehessenek. Azzal, hogy elfogadod a neked címzett borítékot, rögtön meg is hazudtoltad az esküd, hogy feltétel, és különdíjazás nélkül is segítesz a bajba jutottakon. Ez erről szól, nem a pénzről.  Természetesen nekem is jól esik, ha egy kedves betegtől kapok egy üveg bort, vagy egy üveg italt, esetleg egy táblacsokit, de pénzt nem tudnék elfogadni tőle, hiszen emberbaráti szeretetből tettem érte, nem azért, hogy később pénzt kapjak érte... Nekem egy nagy köszönöm is megteszi. :)

De túl hosszúra nyúlik már ez a bejegyzés, és fáradt is vagyok, szóval le is zárom. Holnap ha lesz kedvem majd még írok. Szép estét, kedves olvasó.

Hangulat...